Diuretikumok alkalmazása magas vérnyomás esetén. Mely diuretikumok jobbak a magas vérnyomás esetén

Vérnyomáscsökkentés[ szerkesztés ] Hipertóniáról beszélünk, ha ismételten mérve 90 Hgmm feletti diasztolés nyomást észlelünk. Ezt az erőteljes sómegvonást a betegek otthoni körülmények között általában képtelenek tartani.

A magas vérnyomás kezelésében tehát nagyon gyakran a diuretikumok tiazid-származékok az első választható gyógyszerek.

A diuretikumok jellemző módon fokozzák a NaCl kiürülését a vizelettel, de ezen túlmenően egy nem teljesen ismert direkt vérnyomáscsökkentő érhatást is kifejtenek. Ez azt jelenti, hogy vérnyomáscsökkentő hatásukat a diuretikus dózisnál sokkal kisebb adagban is kifejthetik, ezért a diuretikumokra jellemző mellékhatások elkerülése végett hipertóniás betegeknél jóval kisebb dózisban alkalmazzák őket. Mindemellett a csontszövet a szervezet kalcium raktárának szerepét is betölti.

A vér kalcium tartalma elsősorban a táplálékkal lehetséges-e tornateremben edzeni magas vérnyomás esetén kalciumból származik. Mivel a táplálkozás gyakorisága és a táplálék összetétele változó, ezért a vér kalcium koncentrációja nagy ingadozásokat mutatna, ha csak a tápcsatornából felszívódó kalciumtartalomra lenne utalva.

Vízhajtót szedek - Mire figyeljek az étrendemben? Szerző: WEBBeteg - Irinyi-Barta Tünde, okleveles táplálkozástudományi szakember Vízhajtókra más néven diuretikumokra több okból lehet szükség, mint például szívelégtelenség, vérnyomásprobléma vagy vizenyő oedema jelentkezése esetén rendelheti el az orvos a szedését.

Az egyensúly fenntartását bonyolult hormonális szabályozó mechanizmus biztosítja. Ugyanakkor a csontszövet sem állandó, hanem egész életünk során folyamatos megújuláson megy keresztül, amely folyamatban, normál esetben a csontbontás és a csontépítés egyensúlyban van. A megújulás sebességét figyelembe véve ez azt jelenti, hogy a csont minden egyes kalcium atomja évente kicserélődik.

A fokozott csontbontás esetén alakul ki az osteoporosis, azaz csontritkulásamely elsősorban az életkorral változó hormonrendszer következménye. Mint korábban említve lett, a vese glomerulusai naponta körülbelül liter primér vizeletet szűrnek át a tubulusokba, amelyben jelentős mennyiségű napi 9 g kalcium is található.

Ennek egy része a proximális tubulusban passzív módon, majd a további része aktív transzporttal a distalis kanyarulatos csatornákban visszaszívódik. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a tiazid diuretikumok nagy mértékben csökkentik a vizelettel távozó kalcium mennyiségét. A tubulusok distalis részében a tiazidok gátolják a nátrium visszaszívódását, ezzel növelve a kalcium—nátrium cserét, ami végső soron a kalcium fokozott visszaszívódását eredményezi.

A vízhajtók működése

A tiazid típusú diuretikumok ezen hatását használják fel az oszteoporózis kezeléséhez. Az ilyen állapotot diuretikumok alkalmazása magas vérnyomás esetén hiperkalciuriának, amelyben a vesekövek képződésének csökkentése érdekében tiazid típusú diuretikumokat adnak a betegnek.

A furoszemid a tubulusokban a nátrium visszaszívásának gátlásával növeli a tubulusok ozmotikus nyomását. Az alábbi felsorolás ez utóbbi csoportosítást követi és az orvos- és gyógyszerészképzésben rendszeresített tankönyvek hatástani besorolásán alapszik. Mellékhatás nélküli, a legfiziológiásabban ható vízhajtónak lehet tekinteni. Diurézist elérhetünk egyszerű vízivással; mégpedig minél kevesebb só ásványi só van a vízben, annál gyorsabban ürül ki a vesén át.

A szénsavas ásványvizek a tápcsatornából általában gyorsabban szívódnak fel és ürülnek ki, mint az ivóvíz.

A vér hígulását a hipotalamuszban elhelyezkedő receptorok ozmoreceptorok érzékelik és jelzést küldenek a szervezet vízmérleg egyensúlyát szabályzó idegi központoknak. A folyamat eredményeként a hipotalamuszban gátlódik a vízmérleg egyensúlyt biztosító egyik faktor, az antidiuretikus hormon felszabadulása. Ezzel lehetővé válik a vese szabad vizeletkiválasztása. Mérgezések némelyikében a víz a detoxikálás kiegészítője lehet.

Vízhajtót szedek - Mire figyeljek az étrendemben?

Ma azonban a korszerű klinikai alkalmazásban a nem elektrolit diuretikumok alkalmazása magas vérnyomás esetén anyagok mannit, glicerin, szorbit, karbamid használatosak, amelyek nem zavarják meg a beteg elektrolit háztartását. A keringés a vese glomerulusaiba juttatja őket, ahol szabadon filtrálódnak és kerülnek a tubulusokba, ahol megváltoztatják az elővizelet fiziológiásan normális ozmotikus viszonyait.

Az ozmotikus diuretikumok legfőbb klinikai alkalmazási területe a fennálló vagy fenyegető akut veseelégtelenségamely súlyos traumás sérülések vagy műtéti beavatkozások következtében alakulhat ki, mint: égési sérülések, mérgezések, szívműtétek, stb.

Az ozmotikus diuretikumok jól bevált szerek mérgezésekben is, például barbiturátok, szalicilátok a vizelettel való gyorsabb kiürülésének céljára. Kolloidozmózisos nyomást növelő készítmények[ szerkesztés ] A plazmafehérjék olyan kolloidok, amelyek nagy koloidozmotikus nyomást létrehozva jelentős mennyiségű víz keringésben tartására alkalmasak.

Mely diuretikumok jobbak a magas vérnyomás esetén

Ezért normális fiziológiás körülmények között a vér plazmafehérjéi nem elhanyagolható mértékben hozzájárulnak az érpálya és az extracelluláris tér között kialakuló folyadékegyensúlyhoz. Plazmafehérjék hiányában csökken a kolloidozmotikus nyomás és az erekből víz áramlik a szövetek közé az extracelluláris térbe, ezzel ödémát létrehozva, amelyet a nyirokkeringés nem képes elszállítani.

Vese- és májbetegségek, továbbá krónikus hasmenés vagy tartós éhezés következtében fehérjevesztésen alapuló ödéma alakulhat ki a vérpályában kialakult csökkent koloidozmózisos nyomás eredményeként. Ilyen esetekben fehérjedús diéta mellett kolloid természetű szerek albumin, dextrán intravénás alkalmazásával az ödéma kezelhető, a diurézis fokozható.

A karboanhidráz-bénítók ezt a folyamatot gátolják Karboanhidráz-gátló szénsavanhidráz-gátló diuretikumok[ szerkesztés ] A karboanhidráz-bénító diuretikumok a A gyógyszercsalád néhány képviselője viszont pl.

A vesében a karboanhidráz elsősorban a tubulusok proximális szakaszának falát képező sejtek belsejében citoplazmájábanés kisebb mennyiségben azok sejtmembránjában fordul elő. A HCO ionok a vér sav-bázis egyensúlyának fenntartásához nélkülözhetetlenek.

A vizelettel történő tartós kiürülésük az egyensúly tragikus következményekkel járó felborulásához vezetne. Ez azt jelenti, hogy a gyógyszer kiürülése után az eredeti fiziológiás állapot helyreáll, az enzim működése normalizálódik.

Továbbá a HCOkoncentráció emelkedik a vizeletben. Elsődlegesen tehát diuretikumként használják a karboanhidráz-bénítókat. A különböző szerkezetű karboanhidráz-bénítók nem azonos mértékben gátolják a vesetubulusban és a szervezet más szöveteiben található karboanhidrázt és ez terápiás célra felhasználható.

Egyes karboanhidráz-bénítók hatására csökken a szem belsejét kitöltő folyadék a csarnokvíz humor aquosus termelése, ezért glaucomában csökkentik a szem belső nyomását.

Nem teljesen tisztázott mechanizmus szerint gátolják az epileptikus görcstevékenységet, amelyet terápiásan ki lehet használni. A karbonanhidráz legnagyobb mennyiségben a keringő vörösvértestekben található, ahol az enzim nem szándékolt gátló hatása következtében a szövetek nehezebben adják le a CO2-t és ezért acidózis jöhet létre.